|
Learn languages (via Skype): Rainer: + 36 20 549 52 97 or + 36 20 334 79 74
|
------------------------------
|
Adam Smithről és az ő nem létező „láthatatlan kezéről”
Amikor Adam Smitről és az ő művéről „A nemzetek gazdagsága” (The wealt of nations) beszélünk, megjelenik újra és újra a „láthatatlan kéz” fogalma. Ez azt mutatja, hogy ezek az emberek vagy nem olvasták a könyvét, vagy nem értették.
Lényegében Smith itt három országot hasonlít össze az 1750-es évekből:
- Nagy-Britannia
- Franciaország
- Észak-Amerika angol gyarmatai
Franciaországban ebben az időben egy, a király által ellenőrzött és központi irányítású gazdaság volt. Nagy-Britanniában egy parlamentarizmus volt különböző érdekcsoportokkal, akik magukat a parlamentben képviseltették. És az angol gyarmatok Észak-Amerikában, amelyek nem voltak ténylegesen Anglia által ellenőrizve, mert már csak egy utazás oda és vissza hat hónapot vett igénybe.
Sok adatot gyűjtött össze:
- népességnövekedésről
– gazdasági növekedésről
– ár fejlődésről
Ennek segítségével ahhoz a megállapításhoz jutott, hogy a gazdaság akkor fejlődik legjobban, amikor nem az állam által van irányítva, hanem szabadon kibontakozhat.
De akkor honnan jött az a tévelképzelés, hogy Adam Smith egy „láthatatlan kézről” írt?
Az európai világ akkoriban egy „arisztotelészi” világkép szerint élt. Mindent meg kellett szervezni és mindennek szervezettnek kellett lennie. A világot isten teremtette és így a gazdaságot is irányítani kellett. Azt, hogy a gazdaság önmagát szabályozza egyszerűen nem tudták elképzelni. Később ezt a gondolatot az önszabályozásról Charles Darwin átvette, hogy felépíthesse az elméletét az evolúcióról. Egy további fontos rész foglalkozik a védővám következményével a belpiacra (a rendelkezésre álló termékek minősége, ár-fejlődés). Itt Hollandiát veszi példaként.
Ott a városok, egy fajta szabadvárosok, nagyon erősek voltak, és ezekben a falakkal körbevett településekben céheket alapítottak, amelyek nem csak egy harcképes védelmi csapatot állítottak fel, hanem a településen belüli kereskedelmet is kontrollálták. Egy kisiparos tagja kellett, hogy legyen ennek a céhnek (ebből jött később a valuta neve: „Gilde – Gulden”), ahhoz, hogy a foglalkozását űzhesse. Ily módon az ő üzlete a városon kívüli konkurenciától védve volt. Csak a vevő számára volt gyakran rossz, mert a silány árut egy magasabb áron kellett megvásárolniuk.
Ha ma egy politikus azt mondja, hogy a mi munkahelyeinket meg kell védeni, akkor mindig arra gondolok, hogy: A fenébe, most már megint ócska terméket kell drágán vennem
A piacon nekem is konkurenciaképesnek kell lennem. Miért nem érvényes ez mindenki számára?
|
-----------------------------------------------
|
--------------------------------------------------
|
-------------------------------------------------
|
---------------------------------------------------
|
Dienstag, 29. April 2014
Abonnieren
Kommentare zum Post (Atom)
Keine Kommentare:
Kommentar veröffentlichen